A Ford Chip Ganassi Racing győzött a Daytona Rolex 24 órás futamon

Először úgy tűnt, hogy az 55. alkalommal megrendezett Daytona Rolex 24 futam nem lesz nagyon küzdelmes a Ford Chip Ganassi Racing számára. Mind a négy Ford GT rajthoz állt – amire azóta nem volt példa, hogy tavaly a csapat benevezett a Le Mans 24 órás versenyre. Az időmérő edzésen az autóknak sikerült megszerezniük az első három starthelyet. Aztán jött a futam utolsó 30 perce…

A pole pozícióból rajtoló 66-os számú Ford GT magabiztosan vezetett az első órákban. Aztán beköszöntött az éjszaka, és a körülmények igencsak romlottak: a pálya vizes volt, a levegő pedig hideg, szóval a pilótáknak igazán nem volt könnyű dolguk.

Ám a nehézségek ellenére a 2016-os Le Mans-i kategóriagyőztes trió – az első rajthelyet is kivívó Joey Hand, Dirk Müller és Sébastien Bourdais – újra meg újra feltűnt a mezőny élén.

Akárcsak tavaly Le Mans-ban, Hand és Bourdais idén is a boxutcából drukkoltak Müllernek, amikor a német pilóta elsőként száguldott át a célvonalon. „Amikor elindultam otthonról, azt mondtam a családomnak, hogy jó előérzetem van,” mesélte Joey Hand. „Tényleg éreztem, hogy győzhetünk. Mi hárman nagyon jók vagyunk együtt – és ez az, ami igazán különlegessé tesz minket. Az ember talán nem is gondolná, hogy három, ennyire különböző karakter – egy német srác, egy francia fiú, aki már egy csomó IndyCar bajnokságot nyert, és egy srác Kaliforniából – képesek összehangoltan dolgozni, de nekünk tényleg sikerült közösen a legjobbat kihozni magunkból.”

Bár eleinte úgy tűnt, hogy egynél több Ford GT szerez majd dobogós helyezést, végül az eltérő pitstop-stratégiák miatt a 69-es rajtszámú autó (Andy Priaulx/Harry Tincknell/Tony Kanaan) az 5. helyen, a 68-as pedig (Olivier Pla/Stefan Mücke/Billy Johnson) a 7. helyen végzett. A 67-es rajtszámú Ford GT az egyik éjszakai órában balesetet szenvedett a Bus Stop szakaszon, ami miatt időt veszített.

„Ez egy hihetetlen verseny,” nyilatkozta Tincknell. „Az ember a start pillanatától kezdve keményen küzd, mégis minden az utolsó órában dől el, addig viszont egy darabban kell tartani az autót. Mindent összevetve óriási… nem is, inkább mega-élmény volt! Az amerikaiak nagyon értenek ehhez; hihetetlen, ahogyan meg tudnak rendezni egy ilyen versenyt. Már most is alig várom, hogy jövőre újra visszatérhessek ide!”

„Ahogy minden hosszú távú futamon, itt is rengeteg módon lehet nyerni vagy veszíteni,” vélekedett Bourdais. „Őszintén szólva csak annyi történt, hogy nem tettük a lábunkat – illetve a kerekünket – rossz helyre.”

Hand és Bourdais mindketten hálásak Müllernek, hogy az utolsó hajrában olyan keményen harcolt a vetélytárs márkákkal, hiszen ennek köszönhető, hogy a trió felállhatott a dobogó legfelső fokára.

„Dirk nagyon odatette magát a végén,” mondta el Bourdais. „Daytonában mindig így van ez: szinte teljesen mindegy, mi történik az első 23 és fél órában, mert a fontos dolgok az utolsó sárga zászlós jelzés után várhatók.”

„Köszönetet kell mondanom a csapattársaimnak,” nyilatkozta Müller. „Chip mindig azt mondogatta a megbeszéléseinken, hogy úgy adjuk át az autót, ahogyan mi magunk szeretnénk átvenni. Szerencsénk van, hogy nekem már nem kellett átadnom az autót valaki másnak, mert a jobb oldali tükröt megrepesztettem, amikor nekikoccantam a Ferrarinak (nevet), de hát egy verseny már csak ilyen. Úgy érzem, nagy megtiszteltetés, hogy most itt ülhetek, mert egy nagyon kemény futam áll mögöttünk, ahol az egész csapat kiváló munkát végzett.”

A Ford mostani győzelme tovább gyarapította a márka itteni trófeáit, hiszen 1966-ban egy Ford GT40 győzött az első, Daytonában megrendezett 24 órás futamon.

„Hatalmas siker ez GT-programunk számára,” jelentette ki Raj Nair, a Ford Motor Company termékfejlesztésért felelős ügyvezető alelnöke és műszaki főmunkatársa. „A győzelemnek mindenki részese; a Ford csapata ugyanúgy, mint a Ganassi, a Roush Yates, a Multimatic és a Michelin. A verseny nagy részében igencsak kedvezőtlenek voltak a körülmények, de egy pillanatig sem volt kétséges, hogy győztes autónk magabiztosan állja a sarat a sportág legjobbjaival szemben. Minden okunk megvan hát a büszkeségre, és reméljük, hogy ez a győzelem egy kiváló szezon kezdetét jelzi.”

A futam magabiztos lendülettel töltötte fel a Ford Chip Ganassi Racing csapatot az előtte álló IMSA és FIA WEC futamokra.

„Nagy nap ez mindenkinek a Fordnál,” lelkesedett Dave Pericak, a Ford Performance globális igazgatója. „Úgy érkeztünk erre futamra, hogy tavaly már látványosan bizonyítottunk, és remek érzés volt látni, hogy mind a négy Ford GT jól fut. Maga a verseny lenyűgöző volt, és a srácok a 66-os autó volánja mögött tökéletesen teljesítettek. Jól kezdődött hát a 2017-es szezon, és büszkék vagyunk mindenkire, akik keményen dolgoztak azért, hogy ilyen kiválóan felkészülhessünk erre a futamra.